Szerző: tibapó

Részvétem

Mint máshol is, mostantól majd itt is, leginkább a kissé elkoptatott "civil kontroll"-ról és a "részvételi demokráciá"-ról fogok hadoválni. A blog nevéből talán érződik az önirónikus helyzetelemzés, a kissé távolságtartó, de elkötelezett részvételi szándékom és mások erre buzdítása, még annak tudatában is, hogy vajmi kevés a remény ennek eredményességére. Előbb néhány korábbi "kinyilatkozásomat"pakolom fel. Némelyik több éve született, de ma is aktuális és vállalható. Aztán majd meglátjuk.

Friss topikok

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Nyelvekben él a nemzet

2012.04.21. 15:06 tibapó

Egy külföldre szakadt fiatal ismerősöm írta a blogjában, hogy ő ugyan világpolgár, bárhol jól érzi magát, de azért mégis csak itthon a legjobb, majd így folytatja: "Itt, Belfastban sziget vagyok. Otthon csepp a tengerben." Ez szép! De miért van az, hogy a fiataljaink elmennek? És ha már mennek, miért nyugatra? Jó, tudom, a megélhetés miatt. De! Hiszem, hogy nem csak a megélhetés miatt, inkább a "világot látni" érzés hajtja őket. Nincs is azzal semmi baj, de ne maradjanak kint!

Nemrég voltam egy rendezvényen, és ott azt mondta a szónok, hogy az az igaz magyar, akinek az unokái is magyarul beszélnek. Nos, pillanatnyilag ott tartok, hogy én ezt nem tudom garantálni, mindkét gyermekem külföldre készül, és mivel már felnőttek, akár ott is ragadhatnak. Hogyan tartsam őket itthon? Az más lenne, ha még fiatalon látnának világot, mondjuk 10-15 évesen diákcsere folytán, ezt támogathatná, szervezhetné az Unió, de erre később, a poszt végén még visszatérek bővebben. 1920 táján nagymamám gyerekfejjel hónapokat vendégeskedett egy holland családnál, Horthyék ezt megszervezték anno. De ha már "világot látni". Miért épp nyugatra, és nem keletre mennek? Nem kéne messzire menni! Legalább olyan érdekes az élet Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Kassán, Szabadkán. Az is világ! Ezt kéne államilag támogatni. Hogyan akarjuk visszaszerezni a Kárpát medencét, ha magunk itthagyjuk?

Én ha miniszterelnök, vagy szakminiszter lennék, bevezetném a kötelező két idegennyelv oktatását Magyarországon a következő módon: egy világnyelvet, és egy szomszédos nyelvet. Tanuljunk meg románul, szlovákul, szerb-horvátul, igenis! Hogyan akarjuk ha csak jelképesen is, "visszafoglalni" Bácskát, Baranyát, Szerémséget, Palócföldet, Partiumot, Székelyföldet? Mit kezdünk az ott élő 6 millió románnal, 5 millió szlovákkal, 4 millió szerbbel? Hogyan értetjük meg magunkat velük? Finnországban mindenkinek kötelező megtanulni svédül, és fordítva is, Svédországban finnül. Ez arrafelé természetes. És ez egy igazán baráti lépés lenne, megtanulni egymás nyelvét. És ha már fiataljaink megtanulnák a szomszédos népek nyelvét, ha szót értenénk velük, akkor lehetne államilag (és unióilag) anyagilag támogatni a "kirajzást", hogy megérje Belfast helyett Nagyváradra, London helyett Kolozsvárra, Bécs helyett Dunaszerdahelyre menni "szerencsét próbálni", vállalkozni. És segíthetne mindebben, mármint a visszafoglalásban a vegyes vállalkozások alapítása, a testvérvárosi kapcsolatok szakembercseréje, és sorolhatnám. és rábeszélni a nyugati magyarságot, hogy anyagilag karitatíve támogassa magyarországi fiatalok letelepedését, "szerencsét próbálását" és ahogyan a lengyelek, úgy igenis ők, nyugati magyarok is települjenek haza, pénzzel, tapasztalattal megrakodva. Észrevétlenül, "fegyver és bot nélkül" lehetne egyesíteni a Kárpát medence népeit, hogy "Madjarsko" helyett újra "Uhorsko" legyünk. Ámen, úgy legyen!

Lehet, hogy amit írtam kissé utópisztikusnak hangzik még most, de az nem sokkal sokkal utópisztikusabb-e, hogy majd visszakapjuk Erdélyt, és 6 millió román tanuljon meg magyarul a kedvünkért??? Amit felvázoltam, az egy lehetséges forgatókönyv a kárpát-medencei végső megbékélési folyamatban, nem kevésbé járható út, mint bármelyik másik, és nem is kell hipp-hopp bevezetni, de lehet feléje törekedni és 10-20-30 év alatt megvalósítani legalább részlegesen, vagyis, hogy a szomszédos nyelveket tanulják meg fiataljaink. És ez valahol passzol a belfasti magyar fiatal blogger világpolgársági nézetéhez is, csak annak egy kárpát-medencei változata. Magamat szoktam lokálpatrióta kozmopolitának titulálni, és ezt komolyan is gondolom, hogy az vagyok. A világpolgárság, az egységes nép szép eszme, de a lokalitásnak, a nemzeteknek is megvannak a maga szépségei: helyi népszokások, népdalok, nemzeti irodalom, stb. "Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!" Ezt hallván, olvasván biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak megmozdul valami "valahol mélyen a szívünkben". :) Miért ne szerethetnénk egymást ezer náció, megtartván sajátságainkat, megismervén a másikokét, rácsodálkozván az övékére?

És ami a "zord Nagyváradra település" állami támogatását illeti: nem hasonlóképpen támogatta-e az orosz, később a szovjet állam Szibéria, vagy az amerikai állam a vadnyugat benépesítését? Van tehát történelmi példa, de akár említhetném a keleti, osti németek támogatását (de akár a svábokét, szászokét is) a nyugati német területeken. Arra már van nagyon is helyén való példa, hogy a magyar állam támogatja, hogy Erdélybe, Felvidékere, Kárpátaljára osztálykiránduljanak középiskolásaink. Van tehát járható út innen Magyarországról is. És onnan a messzi Kárpátokból is, mégpedig a szekelyföldi autonómia. És majd egyszer összeér ez a két út. Szabadságot Székelyföldnek!

És még a jó értelemben vett "magyarkodáson" kívül hadd ejtsek pár gondolatot an'block a magyarok idegennyelvtudásáról (vagy inkább nemtudásáról). Főleg a legutóbbi oktatási törvénytörekvések tükrében. Ma hallom egy tévébeszélgetésben, hogy egyre nehezebb lesz a szegényebb diákoknak érvényesülni, mert nincs pénzük különórákra, így a romló színvonalú állami oktatásban nő a lemaradásuk a tehetősebbekkel szemben. Van itt még egy aspektus, amit érdemes lenne figyelembe venni és rendezni. Ugyanis, figyeljük csak meg, hogy a gazdag gyereket jó pénzért ugyanaz a nyelvtanár oktatja sikerrel különórán délutánonként, aki másnap délelőtt az előző esti különórák miatt kifáradva, éhbérért az egész osztálynak tart valamilyen alibi nyelvórát, és a nebulók kifejezetten örülnek a laza tempónak. Tehát míg a különórán mindkét fél kellőképpen motivált, az iskolában egyik sem. Na ezen kéne valahogyan változtatni!

És nyelvtanulás ügyben még egy dologban lehetne nagyot előrébb lépni, az unió segítségét is kérve. Ahogy már említettem, Horthyék meg tudták szervezni gyermekek cseretartózkodását más államokban. Javaslom ezt ma újólag bevezetni uniós támogatással! Ki kellene választani egyetlen évfolyamot (mondjuk minden általános iskolás ötödikest - ez pár tízezer főt jelent), hogy néhány hónapra, max. fél évre külföldön, családnál lakjon, ott tanuljon. Egyrészt egy idegen nyelvet jól elsajáítítani legkönnyebben a terepen lehet, másrészt a tíz éves fiatalok még fogékonyabbak az idegen nyelv befogadására, és nem mellesleg életre szóló barátságok, viszont-vendéglátások születhetnek a befogadó család gyermekeivel való érintkezésből, egymás nemzeti kultúrájának megismerésből. És azt az aspektust se feledjük el, hogy azért 10 évesen még a gyermek hazavágyik a szüleihez, tehát biztosan nem hagyja el végleg a hazáját, mint azok a huszonéves magyar fiatalok, akik munkavállalási céllal távoznak, ahogyan a poszt elején említett belfasti magyar fiatal. Egyébként ezt a fajta terepen nyelvtanulási gyerekcsere-programot nagyon sikeresen űzi országszerte és világszerte a Rotary klub, lehetne róluk példát venni, tőlük segítséget kérni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetem.blog.hu/api/trackback/id/tr764464919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása