Szerző: tibapó

Részvétem

Mint máshol is, mostantól majd itt is, leginkább a kissé elkoptatott "civil kontroll"-ról és a "részvételi demokráciá"-ról fogok hadoválni. A blog nevéből talán érződik az önirónikus helyzetelemzés, a kissé távolságtartó, de elkötelezett részvételi szándékom és mások erre buzdítása, még annak tudatában is, hogy vajmi kevés a remény ennek eredményességére. Előbb néhány korábbi "kinyilatkozásomat"pakolom fel. Némelyik több éve született, de ma is aktuális és vállalható. Aztán majd meglátjuk.

Friss topikok

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Hol van ma Lázár Péter?

2012.07.29. 13:07 tibapó

A Népszabadság 1998-ban írt cikket "Hol vannak a Lázár Péterek?" címmel.  Évekkel előtte Nyírteleken Lázár Péter roma származású pedagógus létrehozta cigány kisiskolásoknak a "Kedvesházat", és a szülők szívesen engedték oda a lurkóikat.  Ez a Kedvesház igazi sikertörténetként indult, módszerét oktatták országszerte pedagógus-tréningeken, de néhány éve nyoma veszett. A Kedvesházaknak is, Lázár Péternek is.

Új pedagógiai szemle:
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-02-ta-lazar-uj
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=1999-10-mu-lazar-kedves
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=1998-05-mu-lazar-kedves

Jó lenne, ha 2-3 éves kortól hétközben Kedvesházakba kivennék a nem alkalmas szülő kezéből a gyermek nevelését? Nem csoda, ha a Kedvesház süllyesztőbe került, nem kedveztek neki a szabályozók, mely szerint a szokványos általános iskolákban a fogyatékos gyerekekre dupla állami pénznormatíva járt. Ezért az iskolák létrehoztak hiperaktív cigánygyerekekkel teli "fogyatékos" osztályokat. Az értük kapott plusz pénzt pedig az elit osztályokra költötték, volt ebből botrány, történt is szigorítás, változtatás, külön normatívát hoztak létre úgynevezett felzárkoztató programokra, sajátos nevelési igényű szakoktatók továbbképzésére.

De mi is volt a lényege a Lázár Péter féle "Kedvesház"-módszernek? A cigány gyerekek kulturális gyökerei merőben mások, mint a gádzsóké, ezért nekik először úgynevezett kiscsoportos foglalkozásokat  szerveztek, tanterem-iskolapad helyett közösségi termekkel, ahol elsősorban (először) a népművészeti-ügyességi foglalkozásokat tartottak, rajzoltak, tablókat készítettek, daloltak, zenéltek,  erdőt-mezőt járták, stb, majd fokozatosan kezdtek el komoly tananyaggal foglalkozni és a dolog működött. De sajnos valamiért nem terjedt el, ismerve honfitársaimat, nem nehéz kitalálni, hogy az SI-faktor (Sárga Irígység) a "dögöljön meg a szomszéd tehene" magyar attitűd miatt.
 
Amíg a kormányzati szabályozók abban teszik érdekeltté az iskolaigazgatókat, tanárokat, hogy az eltérő indíttatású, nehezen kezelhető cigánygyerekeket értelmileg fogyatékos osztályokban szeparálják el a többiektől, holott egyáltalán nem fogyatékosak, csak másak, addig nehéz előrébb haladni.  :(((   Pedig központilag kéne tenni valamit, forradalmit, akár kényszerítő erővel. De nálunk egyesek még a központi pozitív diszkrimináció ellen is tüntetnek, őszerintük minden, kisebbség melletti pozitív diszkrimináció megengedhetetlen, mert egyúttal a többséggel szemben negatív diszkrimináció.  

És a legújabb abszurdum cigány-felzárkóztatás ügyben, hogy hogyan fordulhat a visszájára egy nemes elképzelés, azt jól példázza egy alföldi város, ahol az utóbbi években számos peremkerületi általános iskolát zártak be, mert egyre több városszéli gyereket írattak át szüleik belvárosi iskolákba, s így a városszéli iskolák kiürültek, így nőtt bennük a roma kisebbségi gyerekek aránya, felgyorsítva a kiürülési folyamatot. Ördögi kör ez. A szabad iskolaválasztás miatt nehéz megakadályozni a kisdiákok elhordását ezekből az iskolákból, melyeket (legalábbis a megmaradottakat) ráadásul egy új probléma is sújt.  

Ugyanis nem azért került veszélybe egy városszéli iskola, mert csökkent a létszám, ellenkezőleg, a diákok létszáma hosszú távra is biztosított. Minisztériumi szakfelügyelők mégis be akarták záratni  csak mert az antiszegregációs törvényben megengedettnél magasabb a roma gyerekek aránya. A város kulturális tanácsnoka szerint nehéz összeegyeztetni két alkotmányos jogot: a szabad iskolaválasztást és az esélyegyenlőségi antiszegregációs elvárást. Kérdés, alkotmányos jog kell-e legyen a szabad iskolaválasztás?

"A peremkerületi gyerekek iskolabusszal széthordása a belvárosi iskolákba, ez nem a város kulturális vezetésének, hanem az oktatási minisztériuménak az elvetemült ötlete. A városvezetés mindent meg fog tenni, hogy ennél európaibb megoldást találjon" - mondta az alpolgármester. Kétségtelen, a "négergyerekek" iskolabusszal széthordása nem európai, hanem AMERIKAI megoldás. Ott be is vált - állítólag. "A jó képességű cigánygyerekek a város bármely iskolájába bekerülhetnek" - így a város polgármestere,  majd elhallgat, és hosszasan elgondolkodik.  - A rossz képességű meg kötelezően járhat oda, ahova "szabadon választva" központilag antiszegregálják - fűzhetjük tovább a gondolatot önkéntelenül.

Szóval nem azért kell bezárni egy iskolát, mert lecsökkent a diákjai száma, hanem mert túl sok benne a cigány. Pedig minden kisiskolás elemi érdeke, hogy a lakóhelyéhez legközelebbi iskolába járjon, ne kelljen naponta kétszer nyakába venni a várost. Persze ehhez minden iskolának közel azonos színvonalúnak kéne lenni, esélyt adni a jó képességűeknek a fejlődésre, a gyengébbeknek a felzárkózásra. Az egyik városszéli iskolában sikeres volt a roma felzárkóztató program, bezárása után az utód iskolában teljesen megszűnt, a programban jártas szaktanárokat elbocsátották.

Sok szülő szerint ahol magas a romák aránya, ott eleve nincs esély a színvonalas oktatásra, és nem ám a roma gyerekek tanulmányi lemaradása miatt, hanem mert antiszociális viselkedésükkel lehetetlenné teszik az osztályban a tanítást. Bizony, nagyon nehéz egy pedagógusnak egyszerre nevelni, fegyelmezni és ismeretekre is tanítani. A hátrányos helyzet nem jelent értelmi fogyatékosságot. Ezek az eleven gyerekek csupán annyiban mások, hogy más társadalmi tradíciók szerint nevelik őket. Talán mielőtt megkövetelnénk tőlük szigorú elvárásokat, lassan kéne őket átszoktatni.
 
Mint ahogyan a Lázár Péter "Kedvesháza" ezt tette. Ahol a cigánygyerekek saját roma miliőjükből, múltjukat megőrizve, fokozatosan szoktatták az európai oktatási normákhoz. Csodájára jártak a nyírteleki példának, a "Kedvesház módszert" továbbképző gyorstanfolyamokon oktatták. Majd nyoma veszett Lázár Péternek és az ötletének is. Sokáig el nem tudtam képzelni, vajon miért? Íme, kiderült, országló bölcseink megalkották az antiszegregációs törvényt, és a Kedvesház elbukott a szegregációs próbán? Melynek könnyen áldozatává válhat sok cigánytelep közeli iskola is. Tipikus példája az átgondolatlan intézkedéseknek. Szinte hihetetlen, hogy a XXI-dik században XIX-dik századi eszmékkel akarnak operálni.

Nem tartozik szorosan a témához, de kikívánkozik belőlem, mit tettem én szerény eszközeimmel a dologért, mi ez ügyben az én "munkásságom", egyetértve azzal a gondolattal, hogy a megoldás: tanulás és munka, a társadalom minden szintjén, de legfőképpen legfölülről támogatva. Kommunikáció-hallgatóként egyik Írásgyakorlat szemináriumra házi feladatként megfogalmaztam 5 kérdést egy elképzelt arra érdemes interjúalanyhoz. Nem nehéz kitalálni, Lázár Pétert,  választottam, akiről már itt többször ejtettem szót,  (remélem, tényleg lesz még lehetőségem az interjút vele elkészíteni) szóval a házi feladatom:

Hol van ma Lázár Péter? Öt kérdés Lázár Péterhez, ha előkerül

1. Az első kedvesház-lakók most érik el a felnőttkort. Lett-e belőlük Lázár Péter? Hogyan alakult a sorsuk, sikerült-e ezt Önnek figyelemmel kísérnie?
 
2. És mi lett a Kedvesházzal? Megvan még? Hány van ma belőle? És ha nem elegendő, hogyan lehetséges ez?
 
3. Mi a véleménye a "szegregáció-integráció" dilemmáról? A Kedvesház melyik a kettő közül? Hogyan sikerülhet megfelelnie a kettős elvárásnak?
 
4. Ön elvállalná-e, illetve milyen feltételekkel vállalná el a roma felzárkóztatási programért felelős kormányhivatal vezetését?

5. Milyen társadalmi szimbiózist jósol a következő nemzedékeknek? Lehet-e megbékélés roma és nem roma magyarok között? Megoldódhat-e a roma kérdés? Milyen külföldi példát, avagy saját utat érdemes követnünk?

Jó hír: nemrég sikerült találkoznom Lázár Péterrel, és elkészült az interjú, épp most van a "nyomdában", majd küldök linket. Szóval folyt.köv. :)

1 komment

Címkék: demokrácia roma pluralizmus roma felzárkóztatás antiszegregáció

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetem.blog.hu/api/trackback/id/tr684684735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tibapó 2013.01.26. 12:51:16

Nos, íme a "folyt.köv.", ami egy országos napilap gerinctelen hitegetése miatt fél évig a fiókban parkolt, de most mér nem érdekel sem a példányszám, sem a honor, csak a nyilvánosság, akármekkora is.

Lájkoljátok, adjátok tovább minél többeknek!

reszvetem.blog.hu/2013/01/26/hol_van_ma_lazar_peter_ii
süti beállítások módosítása