Az alábbi posztot jó egy éve, még az áprilisi fidesz-alkotmány megszavazása előtt írtam, és településemen szórólapon terjesztettem, a TAHSZ (Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség) és a Magyarok Szövetsége állásfoglalásaival együtt. Jelen anyagból azokat, mivel nem saját gondolataim, kihagyom. Szóval:
Az alkotmány tágabb értelemben valamely állam közjogi szabályainak rendszere, szűkebb értelemben az ezt rögzítő jogszabály, vagy azok együttese. Szabályozásának tárgya az állam szervezete és működése, a hatalmi ágak szétválasztása (törvényhozó - végrehajtó - bírói), valamint az állam és polgárainak viszonya. Egy demokratikus alkotmányt mindig széles körű társadalmi konszenzus, vagy történelmi időtávlatú hagyomány, szokásjog legitimál. Mindig, kivéve a mai, 2011-es „fülke”-Magyarországot...
Az "új alkotmány" mérsékelné az állam szociális szerepvállalását (az alapértékekhez való jogok helyett csak az arra való törekvések szerepelnek a szövegtervezetben). Megszűnne az egyenlő szavazati jog elve, szűkülne a nép-szavazások eredményessége, erősen megnyirbálódna az önkormányzatok autonómiája. És miközben az alap-törvény legfontosabb feladata lenne a kormányzó túl-hatalom kontrollálása, fékezése, a tervezet éppen ezzel szembe menve, bebetonozná a hatalmat. A kormányzó-párt a választójogot a 16 évesekre, és a határon túliakra akarja kiterjeszteni, szavazóbázisa növekedésében bízva, közben szűkítené az Alkotmánybíróság jogosítványait, ráadásul megszüntetné annak lehetőségét, hogy magán-személyek, jogvédő szervezetek fordulhassanak az AB-hoz.
Sajnos a nyilvánosság hiánya miatt esély nincs, hogy a nép józan érvek ismeretében mérlegelve, öntudatosan döntsön. Valószínű, még így is elbukna a tervezet egy népszavazáson, de nem elég csak a népszavazást követelni! Ki kell harcolni a lényeges kérdések nagy nyilvánosság előtti megvitatását! Hogy az emberek meg-ismerjék és megérthessék, hogy a gyerek-szavazatnál, életfogytiglannál és egyéb gumicsontnál miért fontosabb alkotmányos kérdés a NÉPSZAVAZÁS, az ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉS, és a KÉTKAMARÁS PARLAMENT.
A népszavazás „bölcs honatyáink” szerint felesleges pénzkidobás. Ja kérem, a demokrácia nem olcsó! De maga a politikai elit nem kerül-e milliárdokba? Gondoljunk az állás-halmozó polgármesterekre, busás költségtérítésekre, bizottsági díjazásokra! Svájcban tán ingyenes a sok nép-szavazás? Ha a mindenkori költségvetés egy fix összeget elkülönítene népszavazásokra, elejét lehetne venni az effajta ürügy-demagógiának. Az országos népszavazás feltétele 3 hónap alatt 200 ezer aláírás (szavazók 2,5 %-a), érvényes, ha 25 % azonosan szavaz. Helyihez egy hónap alatt 20 %-nyi aláíró, 50 % feletti részvevő és azok 50 % feletti szavazata kell, ez az országosnál tízszer szigorúbb. A helyi népszavazás kritériumait egységesíteni kell az országossal! Nagymértékben növekedne ezáltal a részvételi demokrácia. Ehelyett az „új alkotmány” az országos népszavazást is szigorítaná (az érvényességhez 25 % feletti azonosan szavazó helyett 50 % feletti részvételt írna elő.)
Az alkotmányozó nemzetgyűlés egyetlen dolga széles társadalmi egyeztetéssel megalkotni a hatalom működését szabályozó alaptörvényt, ezután feloszlik. A lényeg: ne maguk a törvényhozók-hatalomgyakorlók hozzák meg saját korlátozásaikat (azok lehetséges kiskapuit, kiváltságokat).
A kétkamarás parlament demokratizálná a törvényhozást, eredményesebb civil kontrollt, állampolgári beleszólást biztosítana a hatalmi elit belterjes mutyizásának meg-akadályozására. A második kamarák legfőbb szerepe a fék és a kontroll. A pártpolitikai jellegű népképviseleti alsó-ház hozza a törvényeket, a szakmai szempontok szerint delegált felsőház pedig azokat vagy szentesíti, vagy meg-vétózza, újrafeldolgozásra visszaküldi. Így csökkenti az első kamara domináns pártpolitikai jellegét. Történetileg ötféle típusa alakult ki a második kamaráknak:
- arisztokratikus felsőház (régen Mo. is, ma már csak Anglia)
- korporatív: foglalkozási ágak (ma leginkább Írország)
- föderatív államokban szenátus, stb. (ma USA, Németo.)
- területi jellegű (regionális) második kamarák (Spanyol-
ország, Olaszország, Franciaország)
- népképviseleti jellegű, az alsóházzal együtt választják, de
kétlépcsős a törvényhozás (Norvégia, Románia, Cseho.)
1926-tól a magyar parlament felsőházában szerepeltek arisztokratikus, korporatív, és regionális legitimitású képviselők is. A rendszerváltáskori „páholy”-kerekasztal az egykamarás parlamentarizmust választotta, önkényesen.
Szóval, Magyarországnak van Alkotmánya, mely évszázadokon át, az 1944-es a német megszállásig jól működött. Ezt újra érvénybe lehetne léptetni. Tehát nem „újalkotmányozni” kell, hanem a magyar nemzetet védelmező történelmi magyar Alkotmányt helyreállítani egy külön erre a célra demokratikusan megválasztott Alkotmányozó Nemzetgyűlés által, a szükséges 21-dik századi frissítésekkel! És a végén egy Népszavazással szentesíteni a helyreállított történelmi alkotmányunkat!
